MsAutoroute

Szombati hógolyó

Szombat reggel.. Aludjak vagy induljak el valami kis körre? Egész éjjel zuhogott, biztos most is esik. De egy hete nem ültem motoron, akkor is csak az a rövid vasárnap délutáni gurulás, ami a szlovák határnál egy meglehetősen kellemetlen viharral végződött, aztán esőben gurulással hazáig. Szóval csak kipislogok a fejemből. Napsütés. Hétágra. Na jó..akkor legalább azt nézzük meg, hogy mi volt az a szurdokszerű valami az E50-s úton valahol Rozsnyó környékén.  Szabaddá nyilvánítom a szombatot, így már odafele is mellékutakon megyek: Sóstó-Tokaj-Encs-Forró-Rakaca. Hídvégardó felöl érek a határhoz, ez a mellékút. Valami nem stimmel… a szlovák oldalról érkezem a határállomáshoz. Rég jártam már erre, akkor Miskolc felöl normális volt az ügy. Azért csak megállok. A két határőr kényelmesen kisétál, majd elárulják, hogy pár száz méterrel korábban át kellett volna fordulnom a főútra… csak ez nincs kitáblázva. De mindegy. Adom az igazolványt, átveszi.. majd azzal kezd mutogatni a szlovák kollégának a motor telelever felfüggesztésére… „ezt nézd meg”…. Aztán átbogarásszák a gépet, csak ez után mehetek. Rögtön az E50-et keresztezve  a keresett szurdoknál találom magam. Egy rejtvénnyel kevesebb, a múlt héten  míg ezt bambultam menet közben elmentem a határletérő mellett, ezért lyukadtam ki Tornyosnémetinél. Ami nem lett volna baj, de előtte kicsit rövidítettem, így sikerült átvágnom egy baromi ronda magnezit-feldolgozó ipartelepen.  

Naszóval, Zadile a falucska neve a szurdok előtt, a végén egy sorompóval, amit gyorsan fel is nyitnak előttem. Ez gyanús. Ha átengednek akkor minek van ott? A „bakter” elmondja, hogy csak a parkolóig mehetek…különben a parkőrök 5000sk-ra bírságolhatnak. Picit sok. Kérdem, hogy megéri-e? Azt mondja (vállvonogatva) elég szép a sétaút, de a másik végét megnézhetem a motorral is…. Ha megkerülöm az egész hegyet. Na jó, vissza a főútra… irány Roznava (Rozsnyó)… ez nagyon jó út. Ekkor tankolok is… kíváncsi vagyok a fogyasztásra, most szlovák benzin volt benne. A Mol 95-ből 6,2-6,3 a fogyasztás, 98-ból kb 6,0. Most a szlovák 95-ból 5,3. Szeretem a molt. Csak nem nagyon. Krasznahorka vára előtt jobbra fordulok. Lucka majd Borka… ahol is un-install aszfalt….. egy vacak sáros földúton megyek tovább… csakazértis meg akarom nézni a szurdok másik végét. Kb öt km nyüglődés. Egy kisebb kidőlt fán is át kell vergődni.  Aztán egy büdösnagy behajtani tilos tábla. Na nem….én vissza nem fordulok. Ha elkapnak hát elkapnak. Elindulok lefele. Valaki biciklit tol felfelé…..ötlet jön, álcázok. Lekapcsolt motorral gurulok le a keskeny szurdokban. Mellékesen meseszép hely. A bakternak meg csak amolyan „elmegy” tipus.

Ok…ide vissza kell jönni és végigsétálni. A sorompón csendben átgurulok és újra jobbra fordulok. Az ismerős benzinkútnál ránézek a számlálóra…közel 50 km volt a kis kör-kitérő.  De legalább újra végigdöntögethetek a Szádalmási nyereg kanyarjain. A 67-es úton Dobsína felé fordulok. Betliárnál már megint rengeteg hazai busz áll, egyszer már én is megállok itt. De nem most. Gyemerska-Polománál leint egy rendőr, nem mehetek tovább mondja (magyarul)..verseny miatt zárva. Nem baj, pont ebbe a kereszteződésbe akartam visszaúton érkezni, legfeljebb megfordítom az egész utat. Bár ő azt javasolja, hogy válasszam a Mlynky utat (535) de ezt már ismerem…nagyon kátyus. Az 533-on megyek fel végig Iglóig (SpisskaNovaVes)..Közepesen jó út, nagyon szép erdős-hegyvidéken át.  Aztán 536-on Csütürtökhely(SpisskyStvrtok) majd Káposztafalva(Hrabusice).. Keskeny de jó minőségű út. Több helyen nagyon szép a kilátás a Magas Tátrára. Bár eléggé felhőben van. Úgy általában is kezd egyre hidegebb lenni. A reggeli melegre való tekintettel csak egy nagyon vékony farmer van rajtam. Kezdem bánni. Az úton egy kétes elágazás van csak, a baloldali egy nagy parkolóba visz, a parkőr útba igazit (szintén magyarul). A térképen beazonosítva a helyet a Hernád-áttörés túlvégén lehetek… mármint a Cingov-i végéhez képest. Továbbhaladva a kis keskeny út elég magasra visz, és teljesen alpesi tájat idéz. Legmagasabb pontja a Holló szikla (Havrania-skala…… vagy valami ilyesmi).. Itt érek vissza a 67-es főútra, gyakorlatilag a Dobsinai jégbarlangnál. Nem csoda, hogy nem láttam eddig ezt a leágazást, egy tábla sem jelzi. A jégbarlang parkolónál eszembe jut, hogy tavaly milyen finomakat is ettünk itt, de most nincs kedvem egy órára leállni. Átfordulok a 66-os útra, ez valami egészen különleges…mind a táj, mind pedig az út.  A Tündér-hegy (Ondrejisko) 1271 métere mellett 994 méteren visz át a Besznyik-hágó. Érdemes megállni itt. Én letérek Sumiac-felé. (Királyhegy-alja). A térkép szerint innen rendes úton fel lehet menni a Király hegyre (Králova-Hora)..1946 méter magasra. A térkép-uraság szerint ….. hogy oda ne slattyogjak. Valahol Donovali környékén már volt egy ilyen vicce a térképnek..de az legalább vékony vonal jelzésű volt. De itt kimondottan aszfalt utat jelölt.  Naszóval a faluból még aszfaltút jön ki..úgy 10 métert. Aztán vége mint a botnak. Az igaz ugyan, hogy van egy autoval/motorral behajtani tilos tábla is…. De ha jól megnézem akkor látszik, hogy nem boxer-motor van a táblán tehát rám nem vonatkozik. Elindulok felfelé..az első pár kilométer még aránylag ok…csak a nagyobb kövekre kell vigyázni, amik a zúzalékos úton jobbra-balra dobálják a GS-t. Kicsit rossz érzés mikor az utat keresztező félméteres vízmosásba dobálnak. Aztán romlik a helyzet,  a hegy saját kőzetébe van bordásan belemarva az út. Vizesen ez járhatatlan lenne. Már csak kettesben szenvedek felfele…egy kanyarban meglátom, hogy még milyen messze van a tv-torony. Na jó..még egy kicsit megyek. Kiérve az erdő-zónából csoda történik: aszfalt. Vacak, kátyus, tele faágakkal, de járható. A vidék teljesen kopár, sehol egy fűszál. És kezd rohadt hideg lenni. Egy kanyar után hófolt tűnik fel… nem akarom elhinni… hisz nem vagyok  2000 méteren sem. De lehet hógolyózni!!  Aztán kezd rádermedni a pára a plexire. Pár perc múlva fenn vagyok a toronynál, az út megkerüli és indul lefelé. A kilátás fantasztikus. Északra a MagasTátra, nyugatra a Fátra hegyei, keletre és délre a SzlovákParadicsom. De kezdek megfagyni, pedig már a térdvédőt is felvettem. Gyorsan lefelé. Kicsit csúszkál a gép az egészen világos aszfalton, óvatosan ereszkedek lefelé. Meg is van az eredménye…épp a köves rész előtt eltűnik a hátsó fékem.

Na ekkor fagy igazán az arcomra a mosoly. Gyorsan megállok. Szakadást keresek a fékcsövön de nincs. Tehát felforrt a fékolaj. Reménykedek, hogy nem levegősödött be. Ha nem akkor a hiba könnyen javítható…üljek le kényelmesen az útpadkára és várjak. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha közben nem kezdenék el vacogni a hidegtől. Pedig igazán nem vagyon fázós. 10 perc után már van valami fékhatás, így a motorfék segítségével elindulok lefelé. Közben azon töprengek, hogy ez még várhatott volna kicsit, épp pár hete szóltak hozzáértők, hogy az dot4-es fékolajat cseréljem 5-ösre. Jövő hétre volt előirányozva. Lefelé már mérem a kőzúzalékos szakaszt: pont 7 km-t kell megtenni rajta.

Lent kicsit megállok melegedni, majd az 531-en Murán felé fordulok. Ott az 532-ön Revuca (Nagyrőce) majd Jelsavánál az 526. Ez mind jó minőségű kellemesen kanyargó út, hibátlan minőségben.  Itt elmotorozok a Martonházi-aragonit barlang mellett (újabb  megnéznivaló a későbbiekre) majd Plestivec felé gurulok. Innen már csak 10 km a határ, de már 44 km óta ég benzinlámpám. A városka főterén egy szép tér, egy régi kőtemlom és egy benzinkút. A natural95 előtt egy tehén áll. Végül is zöld a kut. Viszont teljesen zárt…. És sajna minden kútfej zárva. Következő kúthoz vissza kell mennem a főútra, helyi tájékoztatás szerint 3 km-re van rajta egy OMV. Ezeket a becsléseket óvatosan szoktam kezelni, de nincs más választás. Elvileg mire odaérek épp ki fog fogyni a tank. Ezek után természetesen 8 km-re volt a OMV… és természetesen még bőven volt benzinem is, mert újfent 5 liter körül evett a szlovák benzinből pláne ilyen barangoló stílusban hajtva. Visszatértem Plestivecbe, majd Aggtelek felé fordultam… a városhatárban nagy tábla hirdeti, hogy eu-s pénzből korszerű út épül itt…vagy négy km-en keresztül tényleg fel is van dúlva a környék, szerintem tök feleslegesen, a régi út is tökéletes, irigyelhetnénk is, és kellemesen kanyargós.. Épp ezeket a kanyarokat vágják le..oda az élmény.

A határon áthessentenek, Trizs irányában, Miskolc felé indulok… öt percen belül kétszer üt fel a GS első-telója.

Na itthon vagyok.. négyzetméteres kátyuk. Innentől óvatosan. Lassításképp megállok egy napsütötte fás részen, előveszem a kint vásárolt szendvicset. Kicsit felboncolom, mivel a szövegét nem értem ( a kaját amúgy is enni szoktam, és nem olvasni). Szimpatikus, egy fél csirkét belegyilkoltak a méretes bagettba. Kényelmesen gurulok hazafelé. Miskolcot végigkergetőzöm egy  Kawasakival. Hülyeség volt, pont itt nem igazán szimpatizálnak a motorosokkal. De ő kezdte…. Vagy lehet, hogy én? J . Tokajban még megálltam egy kicsit, egy adag a hely főzött fagylaltjából, miközben a helyi látványosságokat nézegettem. Ilyenkor szombat este elég sok van belőlük.

Nyh-án rövid kitérő lemosni a gépest, nem volt szívem ilyen koszosan eltenni, miután ezt a szép kört teljesítette ma. Így este kilencre szép tisztán parkoltam le a Mackó-Kuckóba. Kb 670 km volt a teljes kör, megismertem pár új igen szép helyet, és pár tapasztalatot is szereztem a GS-ról. Szóval jó kis nap volt.

Üdv

MGP

        Na szombaton ujfent szlovak felé vettem az utat.Saujhelynél mentem át,
 de
 most úgy döntöttem, hogy nem a szokott szép hegyek felé megyek, hanem
 ismeretlen utakat deritek fel.Szaláncon megnéztem a várromot, aztán az
 576-on északnak indultam.A Herlányi gejzirnél még erről is letértem.
Itt
 egy
 szakaszon sajnos nagyon lepusztult falvak és utak következnek. Itt
 látszik,
 hogy az idegek által nem látogattott, eldugott országrészre telepitett
 nyomornegyedek, hogy is néznek ki. Helyi kocsit sem láttam igazán, az
ut
 is
 vacak, egykét településen elég nyíltan ellenségesek voltak. Aztán egy
kb
 5
 km-es szakasz után gyökeres változás. beérve az Aranybánya nevű kis
 faluba
 látszik, hogy egy nyaróhelyre jutottam..gondolom Presov
vonzáskörzetébe
 tartózó üdülőfalu. Innen az út is jó.68-on Sabonov irányába tovább
 (szépen
 rendberakott főtere van). Livov felé északnak fordultam..innen jöttek
az
 elgondolgodtató szakaszok. A térkép aszfaltutat jelöl..most néztem,
hogy
 a
 régi viszont nem. Na annak volt igaza. Amikor már kisé elakadtam, egy
 helyi
 elmonta, hogy kb 15 éve volt ott egy kevés aszfalt, de az mára eltünt.
 Meg
pár elágazás is hiányzott a térképről. Végül csak eljutottam Bártfára,
 majd
 Bártfagyógyfürdőre is. Kicsit érdekes a tábla a fürdő elején..bármerre
 tilos
 menni. Tehát egyenesen mentem tovább, leparkoltam, kicsit sétáltam, a
 parkolóba visszatérve egy idősebb úr várt, kicsit beszélgetni ( a
magyar
 rendszám alapján). Pedig errefelé már ritka a magyar szó. Hazafelé már
 csak
 átlagogas vacak mellékutakat választottam, nem is ártott, mert kaptam
 darazsat a jobb fülem mellé, kezdett kicsit bedagatni a jobb szemem.
 Kassán
 még találkoztam magyar motoros párral. A határőrt nagyon érdekelte a
 motor,
 beszélgettünk kicsit róla. A határ után közvetlenül előttem árokba
 fordult
 egy mikrobusz, akkor kászálódtak ki épp, megáltam de nem kellett
 segíteni.
 Encsen rengeteg motorost láttam valami esküvőfélének nézett ki a
 dolog..de
 épp esni is kezdett, tehét bőgázzal hazaindultam.
 Üdv
 MGP