Erdélyi kirándulások

2007

Berettyó forrás

2007 március 15

MGP:

Eredetileg úgy volt, hogy nem írok szöveget.. VG. úgyis összefoglalta röviden levélben. De aztán megkaptam, hogy túl könnyű dolgom van.. van aki fotóz, van aki ír.. én már csak szerkesszem J. Szóval írok ís, amúgy is van pár kiegészítő infó, ami nem árt ha később is vissza akarunk találni. Legfeljebb amolyan kétszerzős „Longvéjrondus” szöveg születik..

VG:

Hat az úgy volt :  végül is amióta meglett bálnácska azóta szerettem volna motorozni egyet a Román határ túlsó oldalán.  Igazsag szerint Erdelyben, dehat foldrajzbol is gyenge vagyok es mar hamarabb is vannak szep helyek.
Fel is vetettem ugye, hogy a hosszuhetvegen ki kene menni par napra, dehat nem volt semmi komoly ovacio ...
Az vegulis kiderult, hogy MGP + Csele (eshat Jozsi), mindenkeppen szeretne menni valamerre 15.-n. Aztan kiderult, hogy Cselet egy "derecskei" GS-s tarsasag hivta romaniaba Berettyo forrast nezni. Es az is kiderult, hogy esetleg lehet, hogy lehetne csapodni hozzajuk.

MGP:

Ja..pontosabban kb este 10re fixáltuk le hogy megyünk. Az összes cuccom ősz óta szerteszét, egy egynapos kiruccanáshoz legalább a motoros farmert rendbe kellett tenni.. hogy mire nem képes egy motorosJ  Este 11kor varrogattam egy szakadást a motorosgátyon. Aztán beállítottam vagy  3 órát ébresztésre, hogy az első szabad napon fel tudjak kellni 6kor. Főleg, hogy kb 2kor keveredtem ágyba.

VG:
A terv egyszeruen hangzott. Talalkozunk MGP+Csele+Jozsi+jomagam Debrecenben, atgurulunk Derecskere, ott osszeszednek minket a sracok es hajra motorozas. Meg valami reggelit meg kavet emlitett Csele, de mind azt gondoltuk, hogy vmi benzinkuton egy KV, aztan gyia.
Az elso "into" jel az volt, hogy egy Varaderon jott ertunk es el is kalauzolt egy hazhoz. Be is invitaltak minket, ahol gyanusan sok kaja volt felhalmozva egy aszalra ... aztan jott a meglepetes - ami csak nekunk volt az - amikoris egy tarcsan nekialltak egy gigantikus adag hagymas-szalonnas-kolbaszos rantttat sutni. Hat annak ellenere, hogy en rendesen reggeliztem, abbol megiscsak ennem kellett ... nem bantam meg, isteni volt. Kis csipos paprika, savanyu uborka ... najo, kezdek ehes lenni :D

MGP:

Az ekevasból fabrikált rántottasütő „wok” igen teccet, a lemezszorító karmantyuk alkalmazása meg a házigazda profizmusára utalt, valószínűleg nem először alkalmazta.

Kicsit nehézkes volt a motorra kászálódás. De gyorsan kellett, mert hamar kiderült, hogy itten kérem összeszokott csapat van. Mi négyen „single” gurultunk, a vendéglátó négyes  viszont minden motoron utassal. Saját tapasztalat alapján ilyenkor általában megállok elöl türelmesen és várom, hogy mindenki majd csak elkészül egyszer. Ehelyett itt szinte hoppstart volt..

VG:
Irany Berettyoujfalu, Artand. A hataron sima atlepes, majd Nagyvarad... MGP irta le jol a dolgot, amikor az olasz kozlekedesi kaoszhoz hasonlitotta azt, ami a varosban volt. Szerencsere gyorsan+siman jutottunk at a varoson. Innentol a kepek osszemosodnak. Egy kis darabig meg a fouton mentunk, de aztan a hegyek fele fordultunk. Az utak lassan atalakultak enduro kalandbalyava .. godrok, kavics felhordasok, megminden, ami csak nehezithet egy kanyarodast. Kesobb azt is lathattuk, ahogy vmi voroses agyagos kavicsos izevel tomik  akatyukat. A modszer fo elonyenek azt latom, hogy azutan legalabb latszik, hogy hol van godor J
Sajna menet kozben nem keszult foto, pedig volt par csodas kilatas :(

MGP:

A határ előtt még találkoztunk az épp hazatérő államfőnk konvojéval. A középen haladó fekete monstrum nemes egyszerűséggel a felezőn fél métert átnyúlva haladt, söpörve mindent.

Csele szerint az „életük árán is védik”..szerintem inkább a miénk árán..mondtam, mire egyből mindkettönknek  Farkvart nagyúr hallhatatlan szavai jutottak eszünkbe a Srekből :”De erre az áldozatra hajlandó vagyok” J

Határ gyors volt,  Nagyvárad káoszában valami halvány rend volt felismerhető: vagy gyors légy vagy erős.. de lehetőleg mindkettő. Némi újdonsággal szolgált a többsávos tömött körforgalomban tolató piros Dácia (mi más?).

VG:
Aztan kozelebb kerulve meg kisebb utra tertunk ... szabadban koszalo allatok, a talajerozio nyomai, szep kerites stb stb stb ... volt ott minden. Egyszercsak a maradek utszerusegrol is letertunk es megallas jott. Nomeg tanakodas, hogy lemenjunk vagy sem ... vegul a fiuk motorral, a lanyok gyalog mentek a lenti taborhelyhez, ahonnan meg mindig semmi nagyon kulonleges nem latszott (a szep tajon kivul).
Lejjebb ereszkedve a volgybe jott a csoda ... a hegy derekabol eredo forras kisebb nagyobb vizeseken at szall le volgyebe ... leirhatatlanul szep volt. Pihi, piknik, stb utan irany hazafele: "a fouton fogunk menni, de elotte van egy kis rosszabb resz". A kis rosszabb resz vegyesre sikerult. Az ut vegulis igazi turaenduros jatszoter vlt, a por viszont ... na az nem anyira hianyzott. Neha az elottem levo dolgokbol sem lattam semmit, a tobbiek oly kivalloan vertek fel a port - ennek megfeleloen motor es motoros is baromi poros lett, mire a VGre ertunk. Hazafele igazi rovidites tortent, a Kiralyhato-n atkelve kanyarogtunk egy jot ... aztan mar csak utazas ahatarig, derecsken kaptunk egykis utravalot (kave, kola, suti ... ) es irany haza. Elmult mar este het boven, mire hazaertunk a kis, meg 400km-se volt utunkrol, ami baromi jol sikerult :)

MGP:

Naszóval az E60-on haladtunk, és már épp baromian kezdtem unni, mikor Pestis-nél végre letértünk. A kontraszt döbbenetes, a sivár és lepusztult környezetű főútról egy csodálatos hegyi kanyargóson találtuk magunkat. És még az út minősége is elfogadható volt.

Teccet na.

Útközben rövid pihi egy mellékút leágazásánál, ami mellett kis épület állt amiről nehéz volt eldönteni, hogy még építik vagy már bontják. A mellékútról viszont kiedrült, hogy sokan szeretnék használni, ökrösszekértől az ökör sofőrös teherkocsiig.

Végül is a cél amit keresünk és még név szerint szerepel az Erdély térképen az Tulsa. Itt a helyi „szupermarketnél” jobbra fordulni. Ha netalán már látsz egy háromtornyos templomot is…akkor túlmentél. Az út a faluban „D” osztály…asztán lemegy DZs-be.

 Na annyira nem rossz, látszik rajta, hogy nemrég hengerelték apró zúzalékkőből, kétoldalt pedig volt vízelvezető. Jobban megnézve a környezet vörös agyagos talaját eme zúzalék nélkül korábban valószínűleg komoly kihívás volt itt a közlekedés.  

A végállomás már eleve szép környezet, de még nem mutatta milyen csoda lappang a völgyben. Kicsit lentebb ereszkedtünk a motorokkal, aztán picit még gyalogolni is hajlandóak voltunk.

A forrás fantasztikus. Erős, bővízű, kristálytiszta. Meghívónk (mellékesen épp szülinapos) hihetetlen nagylelkűségről téve tanúbizonyságot korlátlan vízfogyasztást engedélyezett mindnyájunknak J.

Kicsit tovább kóborolva kiderült, hogy a csodák folytatódnak, a forrás egy meredek részen lezúdulva mohás kövek között vízesés függönyt hozott létre.

Na itt pihent le a csapat (innen kellett aztán visszamászni). A házigazdák megint megleptek minket „némi” elemózsiával… kb fél disznóval. (visszafele néztem is az utat, de mindenhol csak egész malacok támasztották a kerítést…..vagy feküdtek mindenfele szerteszét).

Tulsából tovább követtük a „sárga” jelzésű utat. A Kartográfiás térképen van egy még ettől is gyengébb (fehér) jelzésű útfajta…hát nehéz elképzelni.  A szakasz gyakorlatilag megfelelt a vasúti szabványoknak csak sín és talpfák nélkül. Por és zúzalékkő hosszú kilométereken át.

Szépen „kifehéredtünk”. Zárt sisakban meleg van a lassú tempó miatt, nyitottban meg nyeljük és pislogjuk a port.

 Na de egyszer csak vége lett ennek is, a Királyhágó kamionforgalmában találtuk magunkat. Aztán nagy tempóval irány a határ, főleg nyitott plexivel, mert az kívül belül poros, víz nélkül nem merem letörölni. Pont szemben haladunk a lemenő nappal, alig látni valamit.

Nagyváradon még épp a fákjás felvonulást kapjuk el:

A határ előtt rövid pihi egy benzinkúton, itt látom, hogy a szemüvegem is porlepte, ez zavart. A többiek megcsodálnak minket „sereghajtókat”, pedig a por nagyja már távozott a 140-es tempónál.

Határ gyors, de igyekszünk is. Derecskénél még melegendő megiszunk egy kévét és harapunk a szülinapos tortából. Ott is és ezúton is megköszönjük a meghívást, csodás helyen jártunk.

     Fotok: V.Gabi, Csele, Józsi

Verespatak

 2007. április 14.

A reggeli debreceni indulásra 9 motor gyűlt össze, kettőn utas is ült. Dóri már rutinos utas a GS-en, Katának viszont külön köszönet, hogy az SV 1000 S nem éppen legkényelmesebb utasülésén zokszó nélkül végigbírta az utat.

Nagyváradon a csapat egy kis ízelítőt kapott a román valóságból: az „elkerülő” vélhetően azért elkerülő, mert el lehet kerülni a kátyúkat meg a kamionokat. Rátérve a 76-os útra Déva felé, végre megszűnt az Alföldön végigkísér(t)ő oldalszél: nyugat felé előbb kis dombok védtek bennünket, melyek Belényesnél már hegyekké nőttek: ez a Béli-hegység. A távolban már Félixfürdő után előtűntek a Bihari-hegység hófödte csúcsai. Fenséges látvány ez a „semmiből” 1800 méter fölé meredő, sajátos mikroklímájú hegyvidék, mely évszázadok óta a mócok lakhelye (Tara motilor, mely magyarra fordítva „Mócországot” jelent, hivatalosan mi Mócföldnek mondjuk).

Vaskohsziklás után keletnek fordultunk a 75-ös útra. Hamar az 1160 méteres Bihar-hágón találtuk magunkat. A vidék gyönyörű, az út hagy maga után kívánnivalót, de hát pont ezért van a fél csapatnak GS-e. Előkerülnek a fényképezőgépek is. Van is mit fotózni: kristálytiszta időben havas hegycsúcsok, a hegyoldalban esztenák, és Aranyosfő után az Aranyos folyó festői völgye. A magasabban fekvő útszakaszokon még hógolyózni is tudtunk volna.

Az Aranyos völgyében Topánfalváig megyünk, itt kitérőt teszünk Verespatak felé. Eleinte kicsit csalódottak vagyunk, mert egy főtérnek nevezett portengert és rengeteg düledező épületet találunk. Aztán rájövünk, hogy Verespatak és környéke az a fajta vidék, ahol meg kell találni a szépet. Vegyük csak számba, miből is áll ez a szépség.

A főtéri házak még romjaikban is az egykori bányászváros jólétéről tanúskodnak: majdnem mindegyik emeletes. Aztán szép lassan megtaláljuk a főtértől pár méterre egy kis dombon a római katolikus templomot, a szomszédos dombocskán az unitáriust, majd Abrudbánya felé az ortodoxot is. A római katolikus templomba – bár be van zárva – de a rácson keresztül be lehet pillantani. A régi ülésrendről a „férfiak” felirat tanúskodik a padokban.

A templomok mérete is jóval meghaladja az ilyen nagyságú településeken szokásosat, ez is az egykori jólét jele.

A főtéren a boltban pár szavas román szókincsemmel próbálom megtudakolni, hol laknak magyarok a faluban. A boltos néni (akinél budafoki sonkát is lehet kapni) a főtér szélén egy házra mutogat: ott lakik Székely Öcsi bácsi. Vele gyorsan összebarátkozunk. Mindenképpen meg akar kávéztatni bennünket, pedig sietnénk már visszafelé. A kávéból végül eperszörp lesz (jaj de finom volt), mely mellett Öcsi bácsi elmondja az aranybányászat régi technológiáját: a bányából kitermelt kőzetet csillével majd lóháton vitték a zúzdához, ahol a köveket porrá aprították. Végül egy ülepítő edényben a haszontalan „felülúszót” eltávolították, az üledékben maradt a nyers arany. Kicsit különbözik a Rosia Montana Gold Corporation cianidos technológiájától…Ez a cég szeretne az aranybányászathoz külszíni fejtést végezni a falu helyén. A nagy port kavart ügyről szól Kocsis Tibor: Új Eldorádó című dokumentumfilmje. Érdemes megnézni.

Öcsi bácsiéknál a szobabelső sem falusi jellegű: polgári stílusú bútorokkal berendezett, többszobás tágas lakás.

Az érkezésünkre összesereglett helybéliektől végül egy román és angol nyelvű Verespatak fotóalbumot kapunk ajándékba. Ez az igazi erdélyi vendégszeretet, etnikai hovatartozás nélkül: ami kevés van nekik, azt is odaadják és megosztják a vendéggel.

Az eredeti terv szerint az érkezési útvonalon mentünk volna haza, de a csapat többsége végül a körút mellett dönt. Visszamotorozunk a 75-ös útig, majd a közben patakból folyóvá nőtt Aranyos völgyében megyünk tovább keletnek. Borrévnél északra fordulunk a Jára völgyébe. Eleinte egy festői szépségű szűk folyóvölgyet látunk, mindenütt kirándulókkal. Kár, hogy a szemét is ipari mennyiségben van jelen mindenütt. Aztán a völgy kiszélesedik, a hegyek dombocskákká simulnak, a kis tiszta falvak szélén megjelennek a magyar helységnévtáblák. Kalotaszegből kapunk ízelítőt: Magyarléta, Tordaszentlászló, Magyarlóna. A távolban pedig tisztán látszik Kolozsvárnak a Monostori lakónegyede. Egyszer majd oda is elviszem a csapatot, hogy a hazai panel-lakótelepeket jobban megbecsüljék utána…

Gyalu előtt érjük el az E60-as utat. Innen a szokásos útviszonyok mellett robogunk hazáig: előbb rengeteg kamion, majd a vakító nyugvó nap, a szokásos kaotikus nagyváradi forgalom, és utána az Alföldön már teljes a sötétség.

Ezen a túrán – Debrecentől Debrecenig – kicsit több mint 600 kilométert tettünk meg, rengeteg tájegységet láttunk és ötletet is kaptunk a következő túránkhoz a Kalotaszegre. Személy szerint engem mint „félszékelyt” külön örömmel tölt el, hogy a keletitúrás csapat nagyon megszerette Erdélyt.         Major T.