Erdélyi kirándulások

2007

 

 

 

Berettyó forrás

2007 március 15

 

MGP:

Eredetileg úgy volt, hogy nem írok szöveget.. VG. úgyis összefoglalta röviden levélben. De aztán megkaptam, hogy túl könnyű dolgom van.. van aki fotóz, van aki ír.. én már csak szerkesszem J. Szóval írok ís, amúgy is van pár kiegészítő infó, ami nem árt ha később is vissza akarunk találni. Legfeljebb amolyan kétszerzős „Longvéjrondus” szöveg születik..

 

VG:

Hat az úgy volt :  végül is amióta meglett bálnácska azóta szerettem volna motorozni egyet a Román határ túlsó oldalán.  Igazsag szerint Erdelyben, dehat foldrajzbol is gyenge vagyok es mar hamarabb is vannak szep helyek.
Fel is vetettem ugye, hogy a hosszuhetvegen ki kene menni par napra, dehat nem volt semmi komoly ovacio ...
Az vegulis kiderult, hogy MGP + Csele (eshat Jozsi), mindenkeppen szeretne menni valamerre 15.-n. Aztan kiderult, hogy Cselet egy "derecskei" GS-s tarsasag hivta romaniaba Berettyo forrast nezni. Es az is kiderult, hogy esetleg lehet, hogy lehetne csapodni hozzajuk.


MGP:

Ja..pontosabban kb este 10re fixáltuk le hogy megyünk. Az összes cuccom ősz óta szerteszét, egy egynapos kiruccanáshoz legalább a motoros farmert rendbe kellett tenni.. hogy mire nem képes egy motorosJ  Este 11kor varrogattam egy szakadást a motorosgátyon. Aztán beállítottam vagy  3 órát ébresztésre, hogy az első szabad napon fel tudjak kellni 6kor. Főleg, hogy kb 2kor keveredtem ágyba.


VG:
A terv egyszeruen hangzott. Talalkozunk MGP+Csele+Jozsi+jomagam Debrecenben, atgurulunk Derecskere, ott osszeszednek minket a sracok es hajra motorozas. Meg valami reggelit meg kavet emlitett Csele, de mind azt gondoltuk, hogy vmi benzinkuton egy KV, aztan gyia.
Az elso "into" jel az volt, hogy egy Varaderon jott ertunk es el is kalauzolt egy hazhoz. Be is invitaltak minket, ahol gyanusan sok kaja volt felhalmozva egy aszalra ... aztan jott a meglepetes - ami csak nekunk volt az - amikoris egy tarcsan nekialltak egy gigantikus adag hagymas-szalonnas-kolbaszos rantttat sutni. Hat annak ellenere, hogy en rendesen reggeliztem, abbol megiscsak ennem kellett ... nem bantam meg, isteni volt. Kis csipos paprika, savanyu uborka ... najo, kezdek ehes lenni :D

 

 

MGP:

Az ekevasból fabrikált rántottasütő „wok” igen teccet, a lemezszorító karmantyuk alkalmazása meg a házigazda profizmusára utalt, valószínűleg nem először alkalmazta.

Kicsit nehézkes volt a motorra kászálódás. De gyorsan kellett, mert hamar kiderült, hogy itten kérem összeszokott csapat van. Mi négyen „single” gurultunk, a vendéglátó négyes  viszont minden motoron utassal. Saját tapasztalat alapján ilyenkor általában megállok elöl türelmesen és várom, hogy mindenki majd csak elkészül egyszer. Ehelyett itt szinte hoppstart volt..


VG:
Irany Berettyoujfalu, Artand. A hataron sima atlepes, majd Nagyvarad... MGP irta le jol a dolgot, amikor az olasz kozlekedesi kaoszhoz hasonlitotta azt, ami a varosban volt. Szerencsere gyorsan+siman jutottunk at a varoson. Innentol a kepek osszemosodnak. Egy kis darabig meg a fouton mentunk, de aztan a hegyek fele fordultunk. Az utak lassan atalakultak enduro kalandbalyava .. godrok, kavics felhordasok, megminden, ami csak nehezithet egy kanyarodast. Kesobb azt is lathattuk, ahogy vmi voroses agyagos kavicsos izevel tomik  akatyukat. A modszer fo elonyenek azt latom, hogy azutan legalabb latszik, hogy hol van godor J
Sajna menet kozben nem keszult foto, pedig volt par csodas kilatas :(

 

MGP:

A határ előtt még találkoztunk az épp hazatérő államfőnk konvojéval. A középen haladó fekete monstrum nemes egyszerűséggel a felezőn fél métert átnyúlva haladt, söpörve mindent.

Csele szerint az „életük árán is védik”..szerintem inkább a miénk árán..mondtam, mire egyből mindkettönknek  Farkvart nagyúr hallhatatlan szavai jutottak eszünkbe a Srekből :”De erre az áldozatra hajlandó vagyok” J

Határ gyors volt,  Nagyvárad káoszában valami halvány rend volt felismerhető: vagy gyors légy vagy erős.. de lehetőleg mindkettő. Némi újdonsággal szolgált a többsávos tömött körforgalomban tolató piros Dácia (mi más?).

 

VG:
Aztan kozelebb kerulve meg kisebb utra tertunk ... szabadban koszalo allatok, a talajerozio nyomai, szep kerites stb stb stb ... volt ott minden. Egyszercsak a maradek utszerusegrol is letertunk es megallas jott. Nomeg tanakodas, hogy lemenjunk vagy sem ... vegul a fiuk motorral, a lanyok gyalog mentek a lenti taborhelyhez, ahonnan meg mindig semmi nagyon kulonleges nem latszott (a szep tajon kivul).
Lejjebb ereszkedve a volgybe jott a csoda ... a hegy derekabol eredo forras kisebb nagyobb vizeseken at szall le volgyebe ... leirhatatlanul szep volt. Pihi, piknik, stb utan irany hazafele: "a fouton fogunk menni, de elotte van egy kis rosszabb resz". A kis rosszabb resz vegyesre sikerult. Az ut vegulis igazi turaenduros jatszoter vlt, a por viszont ... na az nem anyira hianyzott. Neha az elottem levo dolgokbol sem lattam semmit, a tobbiek oly kivalloan vertek fel a port - ennek megfeleloen motor es motoros is baromi poros lett, mire a VGre ertunk. Hazafele igazi rovidites tortent, a Kiralyhato-n atkelve kanyarogtunk egy jot ... aztan mar csak utazas ahatarig, derecsken kaptunk egykis utravalot (kave, kola, suti ... ) es irany haza. Elmult mar este het boven, mire hazaertunk a kis, meg 400km-se volt utunkrol, ami baromi jol sikerult :)

 

MGP:

Naszóval az E60-on haladtunk, és már épp baromian kezdtem unni, mikor Pestis-nél végre letértünk. A kontraszt döbbenetes, a sivár és lepusztult környezetű főútról egy csodálatos hegyi kanyargóson találtuk magunkat. És még az út minősége is elfogadható volt.

Teccet na.

Útközben rövid pihi egy mellékút leágazásánál, ami mellett kis épület állt amiről nehéz volt eldönteni, hogy még építik vagy már bontják. A mellékútról viszont kiedrült, hogy sokan szeretnék használni, ökrösszekértől az ökör sofőrös teherkocsiig.

Végül is a cél amit keresünk és még név szerint szerepel az Erdély térképen az Tulsa. Itt a helyi „szupermarketnél” jobbra fordulni. Ha netalán már látsz egy háromtornyos templomot is…akkor túlmentél. Az út a faluban „D” osztály…asztán lemegy DZs-be.

 

 Na annyira nem rossz, látszik rajta, hogy nemrég hengerelték apró zúzalékkőből, kétoldalt pedig volt vízelvezető. Jobban megnézve a környezet vörös agyagos talaját eme zúzalék nélkül korábban valószínűleg komoly kihívás volt itt a közlekedés.  

A végállomás már eleve szép környezet, de még nem mutatta milyen csoda lappang a völgyben. Kicsit lentebb ereszkedtünk a motorokkal, aztán picit még gyalogolni is hajlandóak voltunk.

A forrás fantasztikus. Erős, bővízű, kristálytiszta. Meghívónk (mellékesen épp szülinapos) hihetetlen nagylelkűségről téve tanúbizonyságot korlátlan vízfogyasztást engedélyezett mindnyájunknak J.

Kicsit tovább kóborolva kiderült, hogy a csodák folytatódnak, a forrás egy meredek részen lezúdulva mohás kövek között vízesés függönyt hozott létre.

Na itt pihent le a csapat (innen kellett aztán visszamászni). A házigazdák megint megleptek minket „némi” elemózsiával… kb fél disznóval. (visszafele néztem is az utat, de mindenhol csak egész malacok támasztották a kerítést…..vagy feküdtek mindenfele szerteszét).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tulsából tovább követtük a „sárga” jelzésű utat. A Kartográfiás térképen van egy még ettől is gyengébb (fehér) jelzésű útfajta…hát nehéz elképzelni.  A szakasz gyakorlatilag megfelelt a vasúti szabványoknak csak sín és talpfák nélkül. Por és zúzalékkő hosszú kilométereken át.

Szépen „kifehéredtünk”. Zárt sisakban meleg van a lassú tempó miatt, nyitottban meg nyeljük és pislogjuk a port.

 

 

 

 Na de egyszer csak vége lett ennek is, a Királyhágó kamionforgalmában találtuk magunkat. Aztán nagy tempóval irány a határ, főleg nyitott plexivel, mert az kívül belül poros, víz nélkül nem merem letörölni. Pont szemben haladunk a lemenő nappal, alig látni valamit.

Nagyváradon még épp a fákjás felvonulást kapjuk el:

 

A határ előtt rövid pihi egy benzinkúton, itt látom, hogy a szemüvegem is porlepte, ez zavart. A többiek megcsodálnak minket „sereghajtókat”, pedig a por nagyja már távozott a 140-es tempónál.

Határ gyors, de igyekszünk is. Derecskénél még melegendő megiszunk egy kévét és harapunk a szülinapos tortából. Ott is és ezúton is megköszönjük a meghívást, csodás helyen jártunk.

     Fotok: V.Gabi, Csele, Józsi

 

 

Lesi tó

2007 március 31

 

 

*MGP:

Most aztán tényleg nem kell szöveget írnom megírták hárman is...először természetesen a hölgyek szemszögéből Zsuzsi összefoglalója, majd V.Gabi..végül, de nem utolsósorban Erdély szakértönk: M.Tamás irásai:

 

Zsuzsi:

 

Hogy mit élveznek a férfiak a motorozásban? Ez tegnap számomra teljesen világossá vált...
 
- Ú, muti azt a kesztyűt! Erről beszéltél? Felpróbálhatom?...Aha...tök jó...védi a bütykömet is meg minden. De ez ilyen kánikulás kesztyű nem? Hol vetted? Mennyiért?
 
- De jó ez a sisak! Milyen? Jobb mint az előző három? Yamahás? Nem BMWs? ó...hát azért neked jó :)
 
- Nézd ezt a dzsekit! A múltkor vettem akciósan! Csak 19 ropi volt, és 3! rétegű! Azta! És ráadásul Speedy! Esőréteg, szélréteg, vízálló, szélálló...tyűűűű
 
- Kinek van GPSe? Nekem van! Na de milyen! Mutatja a magasságot, meg a kmt, meg a hőmérsékletet, meg a kiskutyát az út mellett....térkép? Ja az még nincs benne... :)
 
 

 *Akinek ebből nem derül ki merre jártunk:

 

V.Gabi:

 

Reggel egesz koran vagtunk neki. 9-kor mar a roman hataron volt randi nyirabranynal. A csapat eleg vegyes volt, a lenyeg viszont, hogy osszesen 14 motor verodott ossze!!!
Volt ott allrounder luxustura tobbfele, meg turaenduro tomegek. Ahogy atertunk a hataron a dolog kezdett egyre gyanusabb lenni. Legalabbis az ut minosege mintha kicsit romlott volna, a vasuti atjaro horror, stb stb .. uzemelo vagy uzemen kivuli olajkutak, regen bezart, romosodok banya latvanyaval kiserve keresgettuk utunkat Nagyvarad iranyaba. Sajataosan vannak (nem)jelolve az utak, igy kicsit nehzebb a jo osveny meglelese.
Aztan egyszercsak a sor eleje nyomott egy hatarozott balost. Az eredmeny felemas lett - marmint gondolom az aszfaltosok szerint - merthogy a taj hirtelen sokkal szebbe s dimbesdombosabb lett, viszont elromlott az ut. Hat igen a hatar tuloldalan gyakran kulonos egyensuly van a termeszeti szepsegek es az utminoseg kozt ... egyik javul, a masik romlik. Nehany katyu es vagy ket majdnem szetszakadas utan rakanyarodtunk az E60-ra, ahol el is ertuk a Kiralyhagot. Meg mindig gyonyoru ... es a szerpentin is jo, bar kcisit pechesnek ereztuk magunkat par kamion miatt. A hago utani faluban  egy hirtelen jobbos utan az ut progressziven kezdett romlani, ahogy a festoi volgyben egyre beljebb jutottunk. A Lesi to (talan erre meg emlexem) szuszantunk egyet, mintha valaki sejtette volna, hogy az aszfaltosokra kemeny godrok varnak -- es irdatlan por. Igen, valahogy a romanoknal nagyon porosak tudnak lenni neha az utak. A meglevo pocsojakkal egyutt az eredmeny garantalt == mocskos m otorok.
Szemely szerint nagyon elveztem ahogy Balnacskaval el lehetett evickelni az uton (itt mar azert a definiciok korl nemi nezetelteres alakult ki "az aszfaltszakosztaly" es a tobbiek kozt ;-) )
Kemeny volt mindenki. Senki sem panaszkodott ... a kornyezet azthiszem mindenkit karpotolt.
Aztan nagyon megorultunk, mert talaltunk egy kis hofoltot... aztan megegy, megegy ... aztan kicsit osszefuggot, aztan mar csak egy kereknyom maradt, aztan neha mar az sem ... aztan megalltunk. A felderitok azt mondtak, hogy talan nem kene tovabbmenni. Ilyen meg nem volt, MGP is a visszafordulast javasolta. Vagyis es pontosabban a visszaforditast, mert szepen egyenkent es kozos erovel forgattuk vissza  a motorokat a kereknyomok kozt, majd elindultunk visszafele.
Erosen megtorte a csapatot ez a fordulas - a kevesbe enduros beallitottsaguak mar a fobb utrol almodoztak, amikor visszafordultunk offroadozni kicsit ...
Aztan persze kisimult (elobb utobb) az ut, jott a Kiralyhago, majd a nagyvaradi MOL kutnal dumalva mar csak vidam emlek volt az a kis docoges ... mikozben mindenkinek borzaszto faradnak tunt a feje ... hat igy lattam a mai napot felalomban es nagyon elveztem, koszi mindenkinek.

 

M.Tamás:

Erdélyt etnikai és vallási panoptikumnak tartják – mind a mai napig. Ám, hogy egy rövid túrán földrajzi és időjárási panoptikum is, azt a Nyírábrányból nagy reményekkel útnak induló csapat nagy része nem gondolta volna. Láttuk az Érmelléket, érintettük a Szilágyság szélét, majd – a Királyhágón átkelve és belépve a történelmi Erdély területére – ízelítőt kaptunk a Bihar-hegységből is.

A határ után némi útbaigazítás után megtaláltuk Margittát (Marghita). A kisváros határában már elkezdődött az észak-erdélyi autópálya építése. Az érmelléki dombok között kanyarogva, messziről már látszottak a meghódítandó magasabb hegyek. Papfalváig (Popesti) többnyire rendezett kis falvakon haladtunk át, csak egy-egy elhagyagolt gyártelep vagy Dacia borzolta a kedélyeket. Aztán Almaszeg (Voivozi) után a dombok hegyekké nőttek, a medence völggyé szűkült és már bent is voltunk a Réz-hegység közepén.

 Patakok és vízesések a Réz hegységben.

 

 Csodálatos bükkerdő a völgyben, még éppen rügyfakadás előtt. Megállunk egy szuszra. Csele fényképezni kezd. Az út mellett csörgedező patakban egy Universal márkájú traktor küzdött az elemekkel – éppen medret tisztítottak. Az Universal olyan, mint a Dacia: mindenütt elmegy. A túraenduról csak utánuk jöhetnek számításba… Mederszabályozás...(vagy gázlóépítés???)

Lóra pattantunk, átmentünk Feketeerdőn (Padurea Neagra), itt többen csodálkoztak a bánya mellé épített, a völgy és a helység méretéhez képest valószerűtlenül nagy „blokkokon” (Erdélyben a panelházakat hívják így). A falvakban megjelentek az egyre monumentálisabb, bádogtetejű ortodox katedrálisok, mi azonban egy kis fatoronynál álltunk meg fényképezni, mely a tavalyi máramarosi túra emlékét idázte fel bennünk.

 All rounder

 Egy hagyományos templom egy némileg meglepő nevű helyen..Pestis

Élesd (Alesd) után az „aszfalt szakosztály” tagjai fellélegezhettek: 40 km-en át jó úton mentünk, ráadásul az utolsó 10 km a Királyhágó volt, általában kiváló aszfalttal. A CBF fordulatszámmérője végre el-elhagyta a hatezret, a kanyarokban a döntés foka közelített az ideálishoz.

A hágó Erdély felé eső végén jobbra kanyarodtunk Csarnóháza (Bulz) felé. Az út ismét a román fokozatosság elvét követi: aszfalt – kátyús aszfalt – murva aszfalttöredékekkel – murva. Megjegyzem, az utolsó fokozatok (szekérút, traktorút félméteres nyomvájúval, gyalogösvény) ezúttal kimaradtak, mégis a csapat egy része aggódva figyelte az utat.

A Lesi-tó vízzáró gátjánál megebédeltünk.

 A csapat pihen..1.

 A Lesi tározó

 A helyiek közlekednek..nem tudom felmentek-e szurdokos (pláne a havas) részre, de ha ott egy beláthatatlan kanyarban kicsit is fékez az út peremétől fél méterre vagy 50-60 méteres szurdokszakadékok vannak.. Ja..szallagkorláttal nem zavarják meg a táj harmóniáját.

 A Lesi tó felső szakasza..

Csele ismét fotózni indult, ezúttal a hegyoldalba mászott fel. A Lesi-tó után két csapatra váltunk: az endurósok előrementek, az aszfaltosok hátul poroszkáltak. Kb. 15 km után itt is beszűkült a völgy, majd egy jobb kanyar után elénk tárult a Jád patak vízesése (Jadolina-vízesés). Itt is hosszabb pihenőt tartottunk. Na mit gondoltok, ki mászott le elsőként a vízesést fényképezni? A vízesés kb. 30-40 méteres, de a szűk szurdokkal együtt amolyan igazi vadregényes erdélyi képet ad. Itt már a fenyves volt az uralkodó erdőalkotó.

 Két vízesés az út mentén..

 Még járaható az út..

A vízesés után az út lassan de biztosan emelkedett, és ezzel együtt új úti akadály jelen meg: a hó. Az első foltok láttán még hógolyózhatnékom támadt a sor végén, aztán viszont a hó egyre inkább birtokba vette az utat. A hóbordák közt még el-elevickéltünk valahogy, de az összefüggő jeget már csak Csele és jómagam vállaltuk volna be, bár elismerem, nagy lutri lett volna. Azon a bizonyos 100 méteren csak áttoltuk volna a motorokat, de hogy utána mi várható…na emiatt fordultunk vissza.

 A töprengés...fel még csak talán..de ha vissza kell jönni akkor nem lehet a vasakat lábon tartani..tényleg nem javasoltam a továbbmenetelt.

Csele GPS-e és az én négy évvel ezelőtti halvány emlékeim szerint már 1 km-en belül voltunk Biharfüredhez. Nem baj, kudarc nem ért, legalább van okunk ide két hónap múlva visszajönni. Az eredeti körnek a Belényes-Nagyvárad szakasza így kimaradt. Ráadásul még egyszer elhúzhattunk a Jadolina-vízesés és a Lesi-tó mellett.

Visszafelé a Királyhágón már mindenki ki volt éhezve egy kis kanyargásra, ebben csak a szembesütő nyugvó nap hátráltatott egy picit. A mellettem elhúzó Isty tartott egy kis kiképzést „Hogyan kanyarodjunk a GS-sel” címmel. Elég lehetetlen szögekbe döntötte le a motort és elég lehetetlen pozízióban is ült rajta, de gyors volt, pár kanyar után leszakadtam.

Az éhesebb paripákat Nagybáródon (Borod) megitattuk, a csapat zöme a nagyváradi MOL kútig kibírta. Itt még egyszer megbeszéltünk a nap élményeit, és előrelátó módon szóba kerültek a tervek is: Verespatak, Pádis, Szaplonca, Fogarasok, stb.

 

Gutin

H007 április 07

Hát az ugy volt, hogy ...
az eleje, nem is annyira erdekes. alig volt csuszas az indulassal, en MGP-vel/nek bepotoltam az elmaradt aprilis elsejet, aztan maris a roman hataron talaltuk magunkat....
Vagyis elotte ... paran most nem ertek ra, (a hondasok es suzukisok teljesen tavol maradtak es az aprilias mezony is lefelezodott), viszont nagyon nagy oromunkre "csapodott" hozzank Deni (Zakany Ur ;-)) is, illetve jott CsLacc, a valtozatossag kedveert most ukrajnabol (hol onnan jon, hol meg BCsabarol ;-)
Átkeltunk a hataron, irany Szatmarnemeti (vegulis ezt az iranyt mar eleg sokszor beceloztuk telen is, csak akkor total offroad kirandulas volt azon a hires szatmari ut nevu folduton ...).
Szatmarnemetiben kis mediterran hangulat volt, ami a kozlekedest illeti, viszont most volt kis nehezites is, mert valami fekete es csuszos ize volt az utakon ... megusztuk. Szatmarnemeti utan dogunalom kovetkezett ... szurke koszos lepukkant falvak, varosok, nem kulonosebben izgalmas taj (szerintem), viszont, ami ma nagyon feltunt == akarmilyen rossz allapotban is voltak/vannak a falvak, egyetlen egy lepukkant templomot sem lattunk. Igazsag szerint a tetemplomok nagyobb resze frissen volt felujitva.
Naszoval mar kozel 200km-t mutatott a napi km szamlalo, amikor vegre elkezdodtek a hegyek. Lett is kanyargas, tekerges, aztan pihi egy szep helyen, majd 960m-s hagon atkeles utan tovabb tekerges, fotozgatas, illetve reszemrol fotogep tores (kiejtettem a kezembol) szinesitette a kepet, de szerencsere Csele onfelaldozo/vakmero modon kolcsonadta a kompakt gepet :)
Na itt kezdodott az, hogy Csele allandoan lemaradt. Aki mar ismeri kicsit a tarsasagot sejtheti, hogy:
a) vagy allatok
b) vagy szep kornyek volt ...
most a b) esett forgott fenn, de nagyon. gyonyoru zsindejes, szekelykapus falvakon haladtunk at, olyan Tamasi Aron konyvekvol elobukkant kicsit multba nyulo kirandulasunk volt. Szekerekkel, haton cipelt nagy kosarral, haton cipelt kecskevel es fabol keszult gereblyekkel ...
Hamarosan a kolostorhoz ertunk ami siman es egyszeruen gyonyoru. A kornyek is nagyon szep, de az epuleteket is nagyon rendberaktak ... Eleg hosszasan csodalkoztunk korbe, aztan indultunk volna haza, de fura kis kuldusgyerekek tamadtak meg minket. Furanak leginkabb azert voltak furak, mert kaja annyira nem kellett nekik, sokkal inkabb penzt penzt penzt akartak ... aztan vegul megiscsak elfogadtak a csokikat es szendvicseket.
Tekerges, enduros szerpentinezes, roman viszonyok kozt ... hol vadonat uj aszfalt aztan kockakoves hajtukanyar aszfaltcafatokkal es kavicsal, majd nehany katyu, illetve ennek tetszoleges kombinacioi.
Mar boven delutan volt, mire elertuk masik kituzott celunkat a "vidam temetot" ... annyira vidam persze, amennyire egy temeto lehet, de helyi szokasnak koszonhetoen a fejfak egyreszt szinesek (kek a dominans szinuk az eg kekjere utalva), valamint lathato rajtuk kis rajzocska, ami valami jellemzo vagy fontos momentumat mutatja az illetonek, illetve hosszabb rovidebb tortenetek vannak a halott eleterol vagy halalarol ...
Az utat a roman-ukran hatar menten folytattuk ... nemtudjuk pontosan mitol, de nagyon gazdag falvakat talaltunk (sorban epulo 2-3 emeltes hazak mindenfele cifrasaggal, sooot udvaron parkolo Bentley-vel is ...
Ujabb pihi, tankolas a szomjasoknak, aztan iraaany Nyirbator.CsekeCukraszda ... a suti melle haraptunk MGP-vel egy pizzat is - vagyis MGP onfelaldozo modon segitett megenni a pizzamat. Na onnan aztan mar szo szerint szetrebbent a csapat maradeka is a szelrozsa miden iranyaba ...
Roviden errol (is) szolt ez a nap ... sok szepet lattunk, de azert a vegere megint eleg rendesen elfaradt midenki.
gab

A nap szuper volt. A Gutin nagyon szép és az előző túrák utjaira
visszagondolva nem is olyan vészesen rossz a minősége. Jártunk a Bárcanfalvi
kolostor faépületeiben és Szaploncán a Vidámtemetőben. A tavaly kihagyott
uton jöttünk haza. A hegyi rész sokkal rövidebb erre, első szakasza toldott
foldott macskaköves, a Szatmár megyetáblától jobb minőség, sok új
aszfaltfolttal. Kicsit érdekes mikor 300 méter új aszfalt után 2 m régi majd
150 m megint új. Legalább három iszonyatos méretű templomot (katedrálist??)
láttunk épülni, meg talán Románia leggazdagabb faluját, mindkét oldalon min
3 + szintes családi házak. Márvány, üvegfal, gipszbarokk meg krómkerités
(udvaron Bentley-vel). A többi faluban meg bivaly-szekér.  Közutakon
Zaporozsec meg Dácia amit már csak a mágia hajt, a benzinkuton meg két
Porsche Cayenne kerülgeti egymást aztán a közuton Hummer-
XC90-Touareg-Hummer a sorrend.. Iszonyat kontrasztok.
MGP

 

 

Verespatak

 2007. április 14.

A reggeli debreceni indulásra 9 motor gyűlt össze, kettőn utas is ült. Dóri már rutinos utas a GS-en, Katának viszont külön köszönet, hogy az SV 1000 S nem éppen legkényelmesebb utasülésén zokszó nélkül végigbírta az utat.

Nagyváradon a csapat egy kis ízelítőt kapott a román valóságból: az „elkerülő” vélhetően azért elkerülő, mert el lehet kerülni a kátyúkat meg a kamionokat. Rátérve a 76-os útra Déva felé, végre megszűnt az Alföldön végigkísér(t)ő oldalszél: nyugat felé előbb kis dombok védtek bennünket, melyek Belényesnél már hegyekké nőttek: ez a Béli-hegység. A távolban már Félixfürdő után előtűntek a Bihari-hegység hófödte csúcsai. Fenséges látvány ez a „semmiből” 1800 méter fölé meredő, sajátos mikroklímájú hegyvidék, mely évszázadok óta a mócok lakhelye (Tara motilor, mely magyarra fordítva „Mócországot” jelent, hivatalosan mi Mócföldnek mondjuk).

Vaskohsziklás után keletnek fordultunk a 75-ös útra. Hamar az 1160 méteres Bihar-hágón találtuk magunkat. A vidék gyönyörű, az út hagy maga után kívánnivalót, de hát pont ezért van a fél csapatnak GS-e. Előkerülnek a fényképezőgépek is. Van is mit fotózni: kristálytiszta időben havas hegycsúcsok, a hegyoldalban esztenák, és Aranyosfő után az Aranyos folyó festői völgye. A magasabban fekvő útszakaszokon még hógolyózni is tudtunk volna.

Az Aranyos völgyében Topánfalváig megyünk, itt kitérőt teszünk Verespatak felé. Eleinte kicsit csalódottak vagyunk, mert egy főtérnek nevezett portengert és rengeteg düledező épületet találunk. Aztán rájövünk, hogy Verespatak és környéke az a fajta vidék, ahol meg kell találni a szépet. Vegyük csak számba, miből is áll ez a szépség.

A főtéri házak még romjaikban is az egykori bányászváros jólétéről tanúskodnak: majdnem mindegyik emeletes. Aztán szép lassan megtaláljuk a főtértől pár méterre egy kis dombon a római katolikus templomot, a szomszédos dombocskán az unitáriust, majd Abrudbánya felé az ortodoxot is. A római katolikus templomba – bár be van zárva – de a rácson keresztül be lehet pillantani. A régi ülésrendről a „férfiak” felirat tanúskodik a padokban.

A templomok mérete is jóval meghaladja az ilyen nagyságú településeken szokásosat, ez is az egykori jólét jele.

A főtéren a boltban pár szavas román szókincsemmel próbálom megtudakolni, hol laknak magyarok a faluban. A boltos néni (akinél budafoki sonkát is lehet kapni) a főtér szélén egy házra mutogat: ott lakik Székely Öcsi bácsi. Vele gyorsan összebarátkozunk. Mindenképpen meg akar kávéztatni bennünket, pedig sietnénk már visszafelé. A kávéból végül eperszörp lesz (jaj de finom volt), mely mellett Öcsi bácsi elmondja az aranybányászat régi technológiáját: a bányából kitermelt kőzetet csillével majd lóháton vitték a zúzdához, ahol a köveket porrá aprították. Végül egy ülepítő edényben a haszontalan „felülúszót” eltávolították, az üledékben maradt a nyers arany. Kicsit különbözik a Rosia Montana Gold Corporation cianidos technológiájától…Ez a cég szeretne az aranybányászathoz külszíni fejtést végezni a falu helyén. A nagy port kavart ügyről szól Kocsis Tibor: Új Eldorádó című dokumentumfilmje. Érdemes megnézni.

Öcsi bácsiéknál a szobabelső sem falusi jellegű: polgári stílusú bútorokkal berendezett, többszobás tágas lakás.

Az érkezésünkre összesereglett helybéliektől végül egy román és angol nyelvű Verespatak fotóalbumot kapunk ajándékba. Ez az igazi erdélyi vendégszeretet, etnikai hovatartozás nélkül: ami kevés van nekik, azt is odaadják és megosztják a vendéggel.

Az eredeti terv szerint az érkezési útvonalon mentünk volna haza, de a csapat többsége végül a körút mellett dönt. Visszamotorozunk a 75-ös útig, majd a közben patakból folyóvá nőtt Aranyos völgyében megyünk tovább keletnek. Borrévnél északra fordulunk a Jára völgyébe. Eleinte egy festői szépségű szűk folyóvölgyet látunk, mindenütt kirándulókkal. Kár, hogy a szemét is ipari mennyiségben van jelen mindenütt. Aztán a völgy kiszélesedik, a hegyek dombocskákká simulnak, a kis tiszta falvak szélén megjelennek a magyar helységnévtáblák. Kalotaszegből kapunk ízelítőt: Magyarléta, Tordaszentlászló, Magyarlóna. A távolban pedig tisztán látszik Kolozsvárnak a Monostori lakónegyede. Egyszer majd oda is elviszem a csapatot, hogy a hazai panel-lakótelepeket jobban megbecsüljék utána…

Gyalu előtt érjük el az E60-as utat. Innen a szokásos útviszonyok mellett robogunk hazáig: előbb rengeteg kamion, majd a vakító nyugvó nap, a szokásos kaotikus nagyváradi forgalom, és utána az Alföldön már teljes a sötétség.

Ezen a túrán – Debrecentől Debrecenig – kicsit több mint 600 kilométert tettünk meg, rengeteg tájegységet láttunk és ötletet is kaptunk a következő túránkhoz a Kalotaszegre. Személy szerint engem mint „félszékelyt” külön örömmel tölt el, hogy a keletitúrás csapat nagyon megszerette Erdélyt        Major T.