Zakopane2006

 

Zakopane2006

Nakérem..az egészről a Vidor tehet. Hétfőn én még szorgalmasan dolgoztam. Aztán estére kidőlve, már nem volt kedvem, de a Vidorra még kimentem. Salif Keita koncert. De valami fergeteges. Hogy ezek milyen hangulatot tudnak csinálni (http://www.vidorfest.hu/2006/index.php?a=darab&id=32 )

A végére már a színpadon is táncoltak a nézők közül. Lényeg, hogy alaposan felrázták a mindennapokat…nem is volt kedvem egyből dolgozni…gondoltam majd reggelre elmúlik.

Egy frászt. Reggel a verőfényes napsütés ébresztett. Meg se próbáltam hadakozni, pár cucc a dobozba, aztán a legrövidebb úton irány a határ, Pácinnál ki az országból. Fel Tőketerebes felé, majd egy ritkábban jár úton az 557-re fordulok, a Velka Domasaként jelzett víztározó felé.

Itt a szokott útjelzó Vranov után egy vár a hegyoldalban. A tározó Velka Domasaként szerepel, a magyar neveket majd megnézem. Ezt a részt nagyon szeretem, hosszan elnyúló rész, az út követi a tavat. Nekem jobban tetszik mint a közeli Sirava.

 

Innen általában Bártfa fele szoktam menni, de most megnézem az 556-ot, ami Eperjesre visz vissza, kellemes út. Hamar le is térek róla, Lublónak veszem az irány, 68-ason.

A várhoz felgurulok, de nem megyek fel gyalog, csak szétnézek. A szomszédos réten „sátorvár”. Egy kis mellékúton szétnézek de csak gyalogösvényhez vezet.

 

 

Innen Spisska Béla fele fordulok…hmm a Bártfa folyó völgye meglepően szép hely, az út hibátlan.

Innen az 542-es úttal szemezgetek, nagyon rég jártam rajta, meglehetősen rossz minőség rémlik. A város előtt a térkép átkötő utat jelöl, de le van zárva és az eleje egy kátyúhalmaznak látszik. Lehet hogy ezen jártam régen, mert a városdól Relov fele vezető út hibátalan, és igen szép. A hágórész bőven 900 méter felett visz át.

Kis kitérőt teszek Cerveny Klastor fele, itt van a Dunajec áttörés, erősen épül a környék. Az őszi hétköznap ellenére több tutaj is van a folyón, egyszer majd be kellene fizetni egy útra, mert maga az áttörés csak úgy látható. Az új gyaloghíd viszont bárhonnan, nagyon szép fűgesztett fahíd.

 

Spisska Stara Ves-nél átlépem a lengyek határ. Az itt található tározó mindkét partjáén áll egy-egy vár.

Kicsit kanyargok a környéken, megnézem a Goral építészet remekeit, csodákat műveltek a fával.

Zakopanéban kezd rámesteledni. Semmi értelme hazamenni. Bár Poprádról este hétkor még simán haza szoktunk jönni, de mostmár azért hűvösebbek az esték.  A város kellős közepén lévő turistahotelben 15eu-ért kapok szállást. Motornak őrzött parkoló. A sétalóutca 20 méterre van és szokás szerint tele. Kétszer végigmegyek rajta, meglepődve látom a „kolbászért kolduló” farkaskutyát..már három éve is itt volt.

Könnyű vacsi, majd alvás, kb 600 km után nem kell altatni.

Reggel még jobb idő van, gyorsan indulok, de egy frissen épület hagyományos faháznál megállok…hát ez nem „készház”, egyszerűen mestermunka.

Az árvai tározó fele indulok, a határellenörzés néveleges. Egyből le is fordulok az Oravica patak völgyébe (52019) nyáron sokan fürdenek itt a kristálytiszta vízben. Bemotorozok egy kis „sziget”-re, a legjobb hely reggelizni.

Kiérve a főútra kíváncsiságból letérek a Studeny patak völgyébe is, bár láthatóan zsákutca, 10 km a menedékházig, sok a turázó a környéken.

Viszatérve irány az Árvai Tározó, szépen látszik az útról.

Ezután természetesen a Tátra Panorámaút következik, pár percre a Srtbske Plesohoz is felnézek, végre nem esőben járok itt.

 

 

Mivel még mindig nagyon korán úgy döntök, hogy fellanovkázok a Lomnici csúcsra.

Ha két órával korábban döntök így akkor jegyet is kaptam volna. Sajnos a a tóig lehet felmenni, a csúcsra egyetlen egy kabin jár oda-vissza, nyitáskor elkelnek a jegyek. Valaki elmondhatná, hogy miért is van két kötélpálya, és a nagy részen miért csak egy jár (a kicsi). Pedig a nagy félelmetes távokat hidal át, a működő szakasz a csúcsig bőven a km felett van szerintem, de majd utána nézek.

 A tóig viszont felmegyek, aztán kigyalogolok a gerinc végéig. Itt azért elég hideg van, és igencsak harapni kell  a levegőt. És elég elszomorítóan át lehet látni az erdő pusztulását amit a vihar okozott.   

A kirándulás kb három óra volt, innen már nem cifrázom különösebben. Poprádon a kedvenc tigrises kutamnál tankolok benzint és kaját, majd Igló-KassaBéla uton haza. Németinél rövid pihi,

Tokajban pillantás a fagyizóra, de inkább irány haza.

Na tessék már megint több mint 600km…

Estére pont otthon… motor és motoros pihenhet.