2006

Novemberi hétvégék…

Ez az év mondhatni elkényeztet minket ezekkel a napos hétvégékkel. Akár túrázás, akár motorozás.

Mivel a BMW topicban előkerült Füzér vára, és annak motorral történő megközelítése, gondoltam meg is nézem. Még mindig fenségesen trónol a vulkanikus bazaltorgonákon.

És még mindig kizárt, hogy oda fel lehessen motorozni triálgép nélkül.

 

 

 

 

A következő hét hajtása után péntek este még marhára nem tudtam, hogy fogok-e menni szombaton motorozni. Gyula volt a cél, az időjárás mifelénk amolyan eldönthetetlen típus volt előző nap, reggelre halasztottam a döntést, minek eredményeképpen igen gyorsra sikeredett az indulás. Szombaton eredetileg pihenni akartam, aludtam is jó sokáig.

10-re volt a találkozó Db-ben Aztán mikor 8.50-kor felébredtem, besütött a nap az ablakon, felhívtam egy Levit, hogy megy-e.  Igen.. Akkor adjon 10 percet.. 9,10-kor már a kivezető úti benzinkúton voltam teljes menetfelszerelésben. ( Sóstói ágyból indulva motorosfelszerelében a Db-i úti benzinkút át a városon 20 perc alatt..) Debrencenből kicsit csavarogtunk, Csele járt korábban valami szép erdős-rétes helyen (ez olyan mint a mákos-rétes, csak nem ehető) ahol krosszverseny volt, gondoltuk megnézzük.

Erre kiderült, hogy lehet Quad-ot bérelni..na ezt nem hagyhattam ki, régi vágyam volt. Mondjuk nem egy versenypályán kellene ismerkedni egy ilyen szörnnyel. Tíz perc volt csak, de másnap már kis izomláz. Ja és olyan sáros lettem a végére, hogy a nadrág magától áll a garázsban a rászáradt sártól.

 

Utána lekanyarogtunk Gyulára (közben (nemtudomhol)rövid pihenő keretében megvártuk míg V.Gabi kifizeti a gyorshajtási bírságot) , ahol Dexter várt minket, hogy megmutasson pár helyi nevezetességet.

Először a hamburgerest, ahol is a csibemájas, tojásos hamburger sajtos krumplival tényleg díjat érdemel.

Aztán mentünk egy kört a Fehér Körös árterében..ezt többen nem szerették, a nedves agyag erősen csúszik, lehet kondizni a mocikkalJ Én fellógtam a töltés tetejére, de ott meg nem volt rendes út, be volt szántva, vagy boronálva..tudjafene, lényeg, hogy nem nagyon akarták, hogy arra emberek járkáljanak motoros eszközökkel. Nadeaztán elmentünk valami erdőbe, sokan sétáltak arrafele, olyasmi lehet mint a mi Sóstói erdőnk, csak vagy 100 évvel öregebb. Fantasztikus őserdő. Az elhalt öreg fák nincsenek kivágva, hanem be vannak futtatva borostyánnal.

A fák között nagy bombakráterek vannak ezekben meg a biciklisták szórakoztak. Van egy kastélyrom is, csak a alsó része volt meg, meg egy kicsi a földszintből, a többi benőtte a növényzet. Itt éppen háborúsdit játszott két csapat.

Kicsit megzavartuk őket mikor átmotoroztunk a pincén. A vége kicsit nehéz volt, ki kellett ugratni, de nem volt gond, bár a DL aljából érdekes hangok jöttek..(tényleg Levi megnéztedmár, hogy van-e nyoma?).

 

Sajnos kezdett esteledni és nem a legközelebb lakunk Gyulához úgyhogy bő tempóban és sötétben hazamotoroztunk.

Nagyon sajnálom, hogy kevés idő volt rá, jövőre többet szánunk. A környéken két régi tankörtársam lakhelye előtt is elmentünk, sajna most nem volt időnk megállni. Na majd jövőre Bigpisti biztos örülni fog mikor 10 sáros motoros váratlanul beállít hozzájuk!

Újabb hét telt el melóval, amit is legjobban Major dokinál kezdhettünk kipihenni egy péntek esti bográcsozással. Ismételt köszönet a vendéglátásért és az ínycsiklandozó paprikáskrumliért..(hú de éhes lettem hírtelen). Ha ennyi motoros dumál át egy egész estét annak egyenesági következménye a másnapi motorozás.

Tehát szombat reggel gyülekező nálam. Ennyi kedvezményt szereztem magamnak, ha már utána úgyis nekem kell végig elöl menni..pedig mennyire szeretek hátul csavarogni és nézelődni.

 

 

Csapat nagyon pontos volt, szinte mindenki egyszerre érkezett meg, dicséret mindenkinek. És az hogy 9 motor összejöjjön egy november végi gurulásra az azért már igen szép.

A levelekből az derül ki, hogy a megtett útvonalat nem igazán jegyezte senki ezért aztán itinerezek.

Sóstóról indulva Libabokor felé kanyarodtunk, itt van egy kellemes egysávos erdei út amivel ki lehet keveredni Nyírturára  a Turaringhez, amit sajna egy éve lezártak, pedig klassz kis vaduló hely. Útközben meg lehet csodálni a megye első golfpályáját is. Csele inkább a kecskesétáltatót csodálta.

Ide egyébként ki lehet lyukadni egy rövidebb úton is (nem röhög!)..de nem tudtam milyen állapotban van (múltkor elástam magam rajta kocsival) inkább nem vittem rá ennyi motorost.

Tura után az új 403-ason teljesen ki lehet kerülni Nyíregyházát, jó tempóban Baktalórántházáig gurultunk a főúton.

Itt áttértem egy kis párhuzamos útra, ami Rohodon át vitt Nyírmadára

(ez a rész erdős, nyáron különösen szép, bár ez most igaz volt a teljes útszakaszra, mert főleg erdős részeken vágtunk át).

A Pusztadobos-Nyírparasznya-Papos-Jármi szakasz azért érdekes mert minden létező térképen (köztük a GPS-en is) sima aszfaltút. Valójában csak jól karbantartott földutak, könnyű gyakorlásra ismerkedésre az aszfaltalan utakkal pont jó.

 

 

Őr-Hodász-Nyírkáta-Terem. Végig kellemes kanyargós út a végén egész hosszú részen át erdőn keresztül vezet.  Teremnél István megmutatta a horgásztavat ami meglepően nagy és szép rendezett a környéke.

Miután láttam a kishidat ami átvezet és villanypóznákból van azért teherautóknak nem javaslom az átkelést.

Emellett a tó mellett mindig elmentem, anélkül, hogy tudtam volna róla. És hány ilyen lehet még. Ezért szeretek lekóborolni a főutakról.

Mondjuk korábban itt még csak azért sem lassítottam, mert a Nyírbátor-Vállaj közötti út új, és nagyon jó minőségű, pont kellemes kanyarokkal. Ennek a végén mentünk most tovább Vállajig, majd mível egyenesen már Románia jön, inkább Mérk fele fordultunk. Itt kicsi töprengés, mert jó lett volna Szamossályi komp fele menni, mint legrövidebb út, de ehhez Tiborszállás fele kelett fordúlni, ahonnan Szalmavárosba csak szaggatott utat jelölt mindenki térképe, ami több mint gyanús.

Azért nézzük meg. A GPS az Előtelek előtti bekötőutat jelöli rövidebbnek Tiborszállásra, ezért a Mérki lehajtón túlmentem, de mivel mindenki megállt a táblára hallgatva, visszafordultam. Nem volt baj, szép mellékút. Legközelebb viszont azért megnézzük a másikat amit Vadaskert felöl jelöl, mert az a Krasznahídon hoz át.

A Szalmavárosi út már a falú végén sártengerként megy tovább, igazi fekete vendégmarasztaló talaj, rá sem megyünk.

István érdeklődik a bennszülötteknél akik szerint ne kerüljünk vissza, hanem menjünk a töltésen amin új út épült. (Az infóért némi motoroztatást kunyerál az egyikük, de mikor csak az oda utat ajánljuk föl eltekintenek tőle)

Viszont a tipp jó volt, nem is láttam még ilyet töltésutat, gondolom a mostani eu-s kerékpárút támogatás keretében készülhetett ( Rakamaztól Nagyhalászig is most épül). Itt viszont leaszfaltozták a töltés útját, a szokásos sorompókat meg kicserélték olyanokra, amelyeknek a közepe lezárt állapotban az aszfaltba rejtett vezetősínbe süllyed.

Így gépkocsival nem használható, kerékpárral viszont igen. És természetesen motorkerékpárral J.

Az út a Krasznát követve Nagyecsedig tart. Innen már nem kerültünk le a kompig, inkább Tunyogmatolcs-Penyige útvonalon közelítettük meg a Turistvándi vízimalmot. Aki még nem járt itt annak feltétlen ajánlom, mindig lenyűgöz a masszív faépület és az azt körülvevő tó és park. A hatalmas platánfára „feldobtuk” Istvánt, aztán megkegyelmeztünk neki és le is szedtük.

Visszafele, hogy ne legyen egyszerű, Olcsvaapáti fele gurultunk követve a Szamost (A Túr-Bukóra vonatkozó felvetésem hamar le lett szavazva).

Valahol Panyola táján Csele megint elcsellengett.. de most nem a szokásos fotóvadászatra. Mikor előkerült valami gyanús tartalmú Colás üveg volt nála. Én Szamos-víznek néztem a tartalmát, amíg ki nem nyitotta.. akkor a szomszéd faluban lévő rendőr zsebében is elszíneződött a szonda.

Kitalálható, hogy mit vadászott.

Olcsva előtt a kis kompra éppenhogy felfért ennyi motor. „Csoporkedvezményre” hivatkozva le lett alkudva a kompdíj, nagy marok aprópénzre. A révész a nagy motorokat csodálta, a városi motorosok meg azt, hogy miért nincs motorja a kompnak. Na ja..aki kölyökkorában nem úszkált a Felső Tiszán az nem ismeri a régi jó sodrás-kompokatJ.

Közben a már-már lemenő nap fényében legszebb arcát mutatta a Szamos.

 

 

Vásárosnaménytól egy gyors lépéssel lehúztunk Baktáig, keresztezve ezzel a reggeli szakaszt.

A Fenyves-nél megállva kicsit felmelegendő lapcsánkát rendeltünk (lakóhely szerint lepcsánka, tócsni,stb.) Meg levest amit nagytányérban adtak, meg teát amit készen kancsóban..

Szóval jól éreztük magunkat na..

Innen a csapat kettévált aztán mindenki megcélozta a saját lakhelyét.

 

 

Vasárnap még elgondolkodtam, hogy lehetne egyet gurulni, de aztán inkább egy rég esedékes sétát tettem a Zemplénben. Hazafele mondjuk rengeteg motorossal találkoztam, de ezek a szokásos Nyh-Tokaj oda-vissza speedesek voltak akiket a napfény kicsalogatott (ezen már gondolkodtam, nem fotoszintézissel működnek? Esőben ritkán látom őket J ) , a hegyek környékén senkivel.

 

Magam részéről Regécre tartottam Mogyoroskán hagytam a gépet és a meredekebb gyalogösvényen felcaplattam szép lassan. Korán volt, szerencsére épp távoztak páran így egyedül voltam fenn. A déli bástya helyén lévő sziklán nagyon kellemeset lehet ejtőzni (1 méterrel arrébb 40 métert leejtőzni).

 

Hihetetlen nyugis hely, ha nem nyüzsögnek fenn turisták. Egyébként az elmúlt három évben nagyon sok minden rendberaktak. Lefele a hosszabb úton mentem, egy teljes kört a hegy körül. Ez rendes út, szerencsére sorompóval zárt, mert egyébként mindenki felhajtana fenn pedig nincs parkolóhely. Szerintem már eddig sem kellene felengedni a kocsikat, régen Regéc felett volt a parkoló. Motorral a turistaúton legalábbis kétesélyes a feljutás. Pár éve egy félreértés miatt felmentem rajta még az AT-vel, de lefele vagy 70-80 métert befogott fékekkel folyamatosan csúszva tettem meg. Ahogy most néztem, még mindig ez a legjobb eset..ha sikerül.

De inkább nem érdemes emiatt a kis szakasz miatt feldúlni ezt a csendes vidéket, ennyit talán még motoros cuccban is sétálhatunk.

MGP